| A fenntartható élet és a vallások |
 |
Ha az emberiséget fenyegető veszélyek forrásait keressük, főleg magunkban találhatjuk meg. Életünk hordozója, táplálója a természet, és míg más élőlény csak öröklött adottságainak megfelelően módosítja élőhelyét, mi a nemzedékek során felhalmozott tapasztalatot, tudást is használva alakítjuk környezetünket.
Óvatosnak kellene lennünk, a történelem során szinte valamennyi virágzó műveltség végromlásba taszította magát, mert a természet rendszeréhez rosszul illeszkedett a gazdálkodása. Hanyatlásuk oka általában az volt, hogy oly ütemben használták környezetük erő- és nyersanyagforrásait, hogy azok nem újulhattak meg.
Nem csupán tudásunk hiányosságai sodorhatnak bajba minket, hanem a látszólag indokolható, ám valójában csupán ösztöneinket kiszolgáló életvitelünk. Ugyanis a döntéshozatalban korlátozott az értelmünk szerepe. Hogy ténylegesen mit tesz az ember, azt meghatározóan a tudat alatti tartomány, az azt uraló ösztönök és az élet során benne felhalmozódott tapasztalatok döntik el.
Módosíthatjuk a tudatalattit, de nem könnyen. Neveléssel, gyakorlással képesek vagyunk a tudatalattiban lakozó ösztöneink mellé ösztönerősségű cselekvési mintázatokat beültetni. Akkor hat a nevelés, ha tiszteljük azt, akitől kapjuk. Minél kisebb a gyermek, annál inkább felnéz a nagyobbakra, azaz jobban nevelhető. Miután a nevelés megtörtént, az erkölcsös viselkedés szabályait ösztönszerűen követjük.
Alig pár hónapja közölték azt a megvilágító erejű tudományos eredményt, miszerint a földi élet megjelenése és a törzsfejlődés folyamata mögött a hőtan második főtételének működése áll. Eszerint bolygónkon olyan folyamatok indulhatnak be, válnak meghatározóvá, melyek által a Föld felszíne több napsugarat nyelhet el és szórhat vissza a világűrbe....
(Részlet. A cikk teljes terjedelemben elolvasható : Ma & Holnap folyóirat IX. évfolyam 3. szám)
2009.06.12.
Forrás: Ma & Holnap folyóirat IX. évfolyam 3. szám
