Zöld szempont

Helyünk a világban

Olajos Péter, 2012.08.07.
Címkék: Zöld szempont
2012 nyár eleje sûrû programot kínált a zöld témák iránt érdeklõdõknek. Három jelentõs rendezvény is zajlott, kettõ közülük itt a kontinensen. Az ilyen alkalmak mindig jó lehetõséget kínálnak arra, hogy körbetekintsünk, hol tart a világ, merre vezet az utunk.
Az elsőt Brüsszelben, május 22-25-én rendezték. Az úgynevezett "Európai Zöld Hét" az európai környezetvédelmi politikával foglalkozók legnagyobb rendezvénye. A második az EUSEW, az úgynevezett EU "Fenntartható Energia Hétnek" június 18-22 között szintén a belga főváros adott otthont.

Ennek középpontjában az energiahatékonyság, a megújuló energiák és azok finanszírozása állt, különös tekintettel az éppen zajló új uniós költségvetési ciklus (2014-2020) forráselosztásáról folyó vitákra. A harmadik, a köz figyelmére méltán igényt tartó rendezvényre június 20-22. között Rio de Janeiróban került sor. A "RIO+20" cím a 20 évvel ezelőtt ugyanitt megrendezett első "Föld Csúcsra" utalt.

A világrendezvény kiemelt témája az ökológia, a gazdasági eredményesség és a társadalmi életminőség egyensúlyba állítása volt, és a fenntartható fejlődés továbbra is homályos jelentéstartalmú célkitűzése mellett a rendezők itt is a zöld növekedést állították példaképpen a változásra szomjazó publikum elé. Nem véletlenül, hiszen az ebben a szektorban zajló folyamatok dinamikája valóban lélegzetelállító.

Olaszország beelőzött
A már említett európai zöld heteken sorra láttak napvilágot a szakterület európai és világszövetségeinek éves jelentései, amelyek sok érdekes, új adalékot szolgáltattak a riói csúcs résztvevőinek is. Többek között a közelmúltban még gazdasági válsággal fenyegetett – konzervatívok vezette – Olaszország megrázta magát, kis- és középvállalkozásai lendületet vettek, munkahelyek százezreit hozták létre, és letaszították a 20 éve egyeduralkodó Németországot a napelempiac éléről. Mostanra a világ beépített napenergia kapacitásainak 33 százaléka Olaszországban van, és "csak" 29 százaléka a németeknél.

Ez hatalmas teljesítmény, amit talán jobban értékelünk akkor, ha figyelembe vesszük azt is, hogy tavaly a világban 29 gigawatt új napelem-kapacitás épült ki, ami nagyjából 14-15 darab paksi atomerőmű teljesítményének felel meg! Egyszóval az olaszok mindezt egy robbanásszerűen növekvő piacon produkálták, az elmúlt év végén hivatalba lépett Mario Monti olasz miniszterelnök nem kis büszkeségére, aki rendszeresen épít is erre a kommunikációjában, hiszen ő maga többek között a Friends of Earth környezetvédelmi világszervezet elnökségi tagja is.

A hazánkban is jól ismert Corrado Clini olasz környezetvédelmi miniszter – aki a szentendrei székhelyű REC közgyűlésének is elnöke – pedig nagy biztonsággal számíthat arra, hogy a 2011-ben tiszta energiatermelésre fordított 22 milliárd euró tovább nő majd (tavaly közel 38 százalékkal emelkedett!), hiszen az olasz törvényhozás nemrég törvénybe foglalta, hogy a 2020-ra vállalt 26 százalék helyett 35 százalékra emelik a villamosenergia-termelésen belül a megújulók szerepét.

Hamis a régi mantra
Elgondolkodtató információ az is, hogy a régi mantráról – miszerint a megújuló energiák és úgy általában a környezetvédelem a gazdag országok költséges hobbija, amit a szegényebbek egyszerűen nem engedhetnek meg maguknak – végleg bebizonyosodott, hogy hamis. A feltörekvő gazdaságú országok ugyanis sorra előzik meg a fejletteket ezen a téren, végrehajtott beruházásaik számát, illetve azok méretét illetően.

Ha csak a BRIC országokat (Brazília, Oroszország, India, Kína) nézzük, akkor is elmondhatjuk, hogy tavaly a világ összes megújuló energia befektetésének harmadát Kína egymaga vonzotta. Itt állították fel a legtöbb szélerőművet, napkollektort, vízierőművet, és itt szerelték össze a legtöbb napelemet. Kína több világrekorddal büszkélkedhet a területen. Itt van a Föld legnagyobb vízierőműve, szélerőműparkja, és már több mint 80 millió háztartás tetejére került napkollektor. Indiában a világ ötödik legnagyobb szélerőmű-kapacitása épült fel, Brazília globálisan a legnagyobb bioetanol termelő, miközben szélben, vízenergiában és biomasszában is a világ élvonalába került.

Meglepő és kevésbé ismert adat, hogy 2009-től kezdődően megdőlt a fosszilis alapú áramtermelés egyeduralma a világon. Az újonnan létesített villamosáram-termelő kapacitások több mint a fele megújuló energiára épült. Azóta ez a szám fokozatosan növekszik, mutatva azt a trendet, amely néhány év vagy évtized után – a régi erőművek bezárását követően – egy új típusú erőműpark és energiagazdálkodás képét rajzolja ki világszerte.

Ennek a folyamatnak ikonikus jelképei a szélerőművek, amelyekből csak tavaly mintegy 41 ezer megawatt kapacitást állítottak termelésbe – ami közel 23 darab paksi erőműnek felel meg –, elérve ezzel a bolygónkon a 240 ezer megawatt összesített szélerőmű-kapacitást. Ráadásul mindezt a szektor úgy tudta felmutatni, hogy az elmúlt 10 évben folyamatosan 20 százalék (!) feletti éves növekedést produkált, és egymaga 250 ezer munkahelyet hozott létre. Ezt a teljesítményt csak a napelemszektor tudta túlszárnyalni a válság éveiben is
töretlen, évi 70 százalékos (!) növekedéssel.

Terjednek a megújulók
E nagy változások természetesen éreztették hatásukat régiónkban is, így Csehország és Szlovákia után most Románia, Bulgária és Lengyelország vonzza a régióba irányuló megújuló energetikai befektetéseket. 2011-ben Romániában 520 megawatt, Lengyelországban 436 megawatt, Bulgáriában 112 megawatt kapacitású szélerőművet adtak át, Szlovákiában pedig 350 megawatt teljesítményű naperőművet, hogy csak néhány példát említsünk a Kelet-Közép-Európában megvalósult beruházások közül.

Nem is csoda, hiszen a szilícium alapú napelem panelek ára a 2011. év eleji 1,80 dollár/wattról év végére kevesebb, mint a felére, 0,80 dollárra csökkent. Az érintett kínai gyártók és az ezzel foglalkozó amerikai kutató laboratóriumok szerint is a panelek ára hamarosan 0,50 dollár is lehet, ami már az – olcsó energiaárral rendelkező – Egyesült Államokban is az úgynevezett "grid paritást" jelenti, vagyis azt, hogy a napenergiával megtermelt villamos áram támogatás nélkül is olcsóbb, mint a földgázból vagy kőolajból megtermelt áram.

A megújuló energia termelés tehát elsöprő lendülettel terjed a világban, és a gazdasági válság, valamint a vele emelkedő energiaárak további lendületet adnak nemcsak a befektetéseknek, de a területen történő kutatás-fejlesztésnek is. A nanotechnológia, az új anyagok és tervezési módok, gyártási folyamatok átalakítják gondolkodásunkat arról, hogy mi mennyi időbe és pénzbe kerül, primer módon bizonyítva a tételt, hogy a végtelen mennyiségben jelen lévő, természet nyújtotta erőforrások olcsóbbak, mint a véges mennyiségű, folyamatosan környezeti, társadalmi károkat okozók.

NCST: világos pálya
A Rióban megrendezett második Föld Csúccsal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy húsz évvel ezelőtt itt született meg az elmúlt két évtized legsikeresebb politikai innovációja, egy új fogalomrendszer a hozzátartozó gazdasági paradigma kíséretében. A fenntartható fejlődés, korunk legmeghatározóbb gondolata és kényszere, ekkor került elfogadásra a szélesebb közönség előtt (Agenda 21). A később kiotói protokoll néven elhíresült, jelen korunk szén-dioxid-kibocsátás kereskedelmének és gazdasági gyakorlatának alapjait is itt tették le (Éghajlatvédelmi keretegyezmény).

Rió tehát hatalmas hatással volt korunk politikájára, társadalmára és gazdaságára. A kérdés, hogy most a Rio+20 mit fog hozni? Számunkra a legfontosabb kérdés és kihívás az, hogy a magyar gazdaság hogyan lehet részese és haszonélvezője a legújabb zöldipari forradalomnak. A 2010-ben megalakult kormány széles körű társadalmi konszenzus mellett alkotta meg a megújuló energiaforrásokra vonatkozó, 2020-ig szóló Magyarország Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Tervet (továbbiakban: NCST), amelyben hazánk 14,65 százalékos megújuló energia részarányt tűzött ki célul a végső bruttó energiafogyasztáson belül.

A cselekvési terv meghatározza a magyar kormány ambiciózus megújuló energia hasznosítási céljait és az ezek eléréséhez szükséges intézkedéseket. Az intézkedések összessége 2020-ig világos pályát rajzol fel a zöldgazdaság és az ország energiagazdálkodásának fejlesztésére vonatkozóan. Az NCST-ben felsorolt intézkedések végrehajtása feltétele annak, hogy részt vegyünk a körülöttünk zajló gazdasági versenyben, és valós alapokon nyugvó, teljes termékpályát is magába foglaló új gazdaságot építsünk.

Az Európai Unió 2014-től kezdődő új pénzügyi perspektívája jelentős forrást és lendületet adhat céljaink eléréséhez, a zöldgazdaság húzóágazattá válásához Magyarországon, hiszen a tervek szerint a hétéves költségvetés mintegy 20 százalékát kell klímapolitikával kapcsolatos célokra fordítani (a jelenlegi öt – hét százalék helyett).

Versenyképességünk záloga
A tiszta technológiák térnyeréséhez szükséges kutatásfejlesztésbe és innovációba történő forrásbevonás a legnagyobb kihívás és a legjobb befektetés, amely hazánk versenyképességének záloga a globális gazdasági versenyben. Ahhoz, hogy e jövőbeni támogatások lehívását követően a pénz végül magyar munkahelyeket teremtsen, a magyar ipar és mezőgazdaság által előállított versenyképes termék, szolgáltatás, valamint technológia szükséges.

Amíg ugyanis az itthon elnyert támogatásból a technológia és innováció területén legfejlettebb európai országok termékeit vásároljuk, jóval kisebb mértékben szolgáljuk a hazai gazdaságfejlesztés érdekeit, mint az kívánatos lenne.

Az, hogy a fentiekben leírt, drasztikusan növekedő európai zöldgazdaság piaca leszünk-e, vagy esetleg beszállítói, elsősorban azon múlik, hogy a hazai ipar, a mezőgazdaság, az önkormányzatok, az innovációs műhelyek, a fejlesztéseket finanszírozó pénzintézetek és a kormányzat együttműködése révén felkészült lesz-e a magyar gazdaság arra, hogy nyertese legyen az Európa jövőjét meghatározó, környezetorientált gazdasági fejlődésnek.

Olajos Péter
környezetpolitikai szakértő,
a GreenPlayer Kft. ügyvezetője