Nyomtatott lap megrendelése
1 darab újság (790 Ft)
1 éves előfizetés - 6 lapszám (4.140 Ft)
Kijelölések törlése
Online lap megrendelése
1 hónap (550 Ft)
1/2 éves előfizetés (1.500 Ft)
1 éves előfizetés (2.400 Ft)
Kijelölések törlése
Európa magazin

Megújuló energia körkép:

Olajos Péter, 2007.04.28.
Címkék: Kitekintő
Furcsa világban éltünk a XXI. század elején, gondolhatják majd utódaink, visszatekintve a mai korra. Értelmetlenül pazarló és súlyosan szennyezõ energiafelhasználásunk száz év múlva már teljesen más alapokon fog nyugodni. Lehetséges, hogy a megújuló energiák teljes mértékben ki tudják majd elégíteni energiaigényünket, kihasználva például azt a tényt, hogy a Napból bolygónkra egy óra alatt annyi energia érkezik, amennyi az emberiség egész éves energiafogyasztása.
Akkorra persze lehet, hogy már több mint 9 milliárdan laknak a földön, fosszilis energiahordozó már régen nem lesz, vagy ha marad is egy kevés, mindenki átkozni fogja a jelenkori intenzív felhasználását. A mai felhasználás fenntarthatatlansága ugyanis evidencia. Az út, ami elvezet egy teljesen más technikai civilizációba, viszont még sok szempontból nem belátható. Ezért kíséri világszerte különleges figyelem az uniót, amely első bizonytalan lépéseit teszi ezen az úton.

Mátyás királyi megoldás

Az Európai Tanács március elején tartotta idei első tanácskozását, melynek fő témája a klímaváltozás és az energiapolitika volt. Döntések egész sora született, felrajzolva ezen a területen az időközben 27 tagúvá bővült unió 2020-ig kívánatos fejlődési pályáját. Az előzetes várakozások nagyok voltak, érthető módon, hiszen a - senki által nem vitatott méretű - kihívásra csak valóban jelentős válaszlépésekkel felelhetünk. Jellemző az elmúlt időben történt hangulatváltásra, hogy januári országértékelő beszédében (State of the Union) még maga Bush elnök is mint "fő kihívást" említette a klímaváltozást.
Nos, az azóta széles körben ismertté vált döntések értelmében az Európai Unió most már véglegesen elkötelezte magát a megújuló energiák mértékének jelentős növelése mellett.

Tanácsi határozatok az unió egészére vonatkozóan 2020-ig:

• 20% üvegházhatást okozó gázok (GHG) kibocsátásának csökkentése
• 20% hatékonyságjavulás a felhasználásban
• 20% kötelező megújuló energia (RES) hányad
• 10% kötelező minimális bioüzemanyag-hányad
+ erősebb nemzeti energiafelügyelet és -szabályozás
+ az energiatermelés és -elosztás átszervezése

Ennek értelmében a 27 tagország együttesen 2020-ra a teljes energiafogyasztás tekintetében kötelezően 20 százalékra kell, hogy növelje a megújuló energia arányát. Tekintettel azonban az egyes tagországok e területen rendelkezésre álló kapacitásra, valamint a jelenlegi fejlettségi szintekre, a tanácsi döntés a tagállamokra bízza a nemzeti célkitűzések meghatározását. Ez egy kicsit Mátyás királyi megoldás, vagyis hogy a cél ugyan kötelező, de együttesen kell elérni, és külön-külön mindenki eltérhet le és fel egyaránt e céltól, azaz kötelező is, meg nem is.

Ezzel kapcsolatban a tanácsülésen részt vevő magyar kormánytisztviselők nem is leplezték örömüket, szemernyi kétséget sem hagyva, hogy ők maguk is aktívan részt vettek a végső határozat ilyen értelmű felpuhításában. A kérdés, ami felmerül: miért? Mit nyerünk és mit vesztünk azzal, ha a jelenlegi energetikai kiszolgáltatottságunkat konzerváljuk? Mi indokolja, milyen tények, adatok támasztják alá, hogy az ország érdeke a hátul kullogás? Nem jelent-e hátrányt, ha később szállunk fel a vonatra?

A valós hazai helyzet?

Hazánknak jelenleg nincs elfogadott (megújuló) energia stratégiája. A napvilágot látott úgynevezett szakmapolitikai anyagokban még arról sincs konszenzus, hogy a potenciálok, melyek rendelkezésünkre állnak, pontosan mekkorák, dacára a Magyar Tudományos Akadémia e tárgyban írt alapos tanulmányának. Azaz, már a kiindulópont is bizonytalan. A téma iránt érdeklődő teljesen eltérő adatokat hall kormánytagoktól, vagy talál az úgynevezett szakmai és hivatalos anyagokban e területen. Magyarországon ma nincs két tanulmány, amely ugyanazokat az adatokat tartalmazná.

Példának hadd említsem a napenergiát, amelyből az akadémia és a BME szerint 1600 PJ (Petajoule) energiát lehetne nyerni, míg a minisztérium (GKM) szerint ez az érték csupán 4 PJ.
Ugyancsak alapvető probléma a jelenlegi adatok hitelessége. Rendkívül sok anyagban találunk ugyanis ellentmondásokat, pontatlanságokat. Ezért ezen írás alapjául magyar részről az Energiaközpont Kht., uniós részről pedig az Energia Főigazgatóság adatait használom.

A fentiekben leírtak természetesen itt is igazak lehetnek, azaz itt is előfordul(hat)nak problémák. Mint ahogy elő is fordulnak, így például, jelen írás kapcsán derült ki, hogy a kormány tévesen jelentette le hazánk 2005. évi vonatkozó adatait, amit a mai napig nem javítottak ki az uniós statisztikában sem. Így, mint látni fogjuk, a mai napig azt tartják rólunk uniós körökben, hogy a megújulók terén már 4,93 százalékon állunk, miközben a valóság (?) és minden valószínűség szerint ez csupán 3,81 százalék volt.

A fentieket figyelembe véve, az Energiaközpont szerint 2006-ban várhatóan kerekítve és hőértékben számítva 43 PJ volt az összes megújuló energia felhasználásunk. A nemzetgazdaság primer energiafelhasználása 1155 PJ, amiből az adódik, hogy a megújuló részaránya 3,72 százalék, ami nemhogy növekedés, de csekély visszaesés az egy évvel ezelőttihez képest, dacára az állítólagos kormányzati erőfeszítéseknek és az erre külön kijelölt kormánytag ténykedésének. A hivatalos adatok szerint csekély növekedést a tavalyi évben csupán a szélenergia és a biogáz területén tapasztalhattunk.

Jelenleg hazánkban a biomassza és ezen belül is a tűzifa messze a legjelentősebb megújuló energiahordozó. A botrányoktól kísért kiosztott szélenergia kvótán kívül azonban szinte semmi nem történt az elmúlt években. Óriási kormányzati és vállalati PR bejelentéseket követően is lényegében helyben topogás van.
Aminek nyilvánvaló oka a kormányzati szándék hiánya következtében kiváró gazdaság, a burjánzó elképzelések mögül hiányzó tőke.

Uniós helyzet

A 25 tagú unióban - a Bizottság adatai alapján - 2005-ben a megújulók részaránya átlagban 6,38 százalék volt, ami, valljuk be, még elég messze van a 2010-re kitűzött 12 százaléktól, vagy a 2020-ra most kijelölt 20 százaléktól. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a 2004. évi adatokhoz képest ez mindössze 0,3 százalékpontos növekedést jelent.

A feladat tehát jelentős, nagyjából 13 év alatt legalább 13 százalékponttal kellene növelni a megújulók részarányát. A félreértések elkerülése végett, nem az a kérdés, hogy lehetséges-e, mert erről döntés született, a kérdés az, hogyan és mennyiért?

Ahhoz, hogy ezt megválaszolhassuk, néhány összefüggést érdemes tisztázni. Először is a korábban idézett tanácsi döntést megnézve, azt látjuk, hogy ott három, első ránézésre egymástól független területen írták elő a 20%-os változtatást: az üvegházgáz-kibocsátás csökkentésénél, a megújulók részarányának növelésénél és az energiahatékonyság javításánál. Közelebbről megvizsgálva e három területet azonban kiderül, hogy szorosan összefüggő kérdésekről van szó. Az üvegházgáz kibocsátásának csökkentése részben a megújulók részarányának növelésével, részben az energiahatékonyság fokozásával érhető el, és ez az összefüggés mindhárom irányból megállapítható. Azaz a megújulók részarányának növelése nem csak azok tényleges mennyiségi növekedésével érhető és érendő el.

Másodszor, gyakran elhangzó kritika a megújulók részarányának növelésével szemben azok (állítólagos) gazdaságtalansága. Csakhogy ezek a kritikus hangok szándékosan hallgatnak valamiről, mégpedig arról, hogy ma nincs tiszta piaci verseny ezen a területen. Az energiapiacon irányított verseny van, az államok beavatkoznak azzal, hogy milyen tevékenységekre milyen mértékű adókat vetnek ki, sőt idehaza még az árak megállapításába is.

A fosszilis energiahordozók okozta környezeti károk (externáliák) adókban való elismerése esetleges és hasraütésszerű. Azaz, hogy mi mennyire gazdaságos, azt csak az adott szabályzók és kényszerek által meghatározott gazdasági térben lehet értelmezni. Más szabályozási környezetben, más jellegű és összetételű adók teljesen más gazdaságossági sorrendet eredményeznek. Ami most gazdaságos, az egy másik szabályozási környezetben gazdaságtalan és fordítva. Irányított piaci verseny esetében ez lényegében politikai döntés kérdése. Az unió döntött és cselekedni fog. Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy ki fogja alakítani a vállalása eléréséhez vezető utat, a szükséges jogszabályi és gazdasági környezetet.

Konklúzió

A megújuló energiák növekvő mértékű felhasználása tehát nem gazdaságossági kérdés, hanem társadalmi-ökológiai-gazdasági szükségszerűség. Az unió ezt megértve döntött, mérsékelten ambiciózus, de világszinten egyedülálló vállalásokat hozva. Ez ki kell, hogy provokálja az évek óta nem létező hazai energetika szakmapolitikai irányításának újraszületését. Ennek majd ahelyett, hogy teret adna a különféle energialobbik nyomulásának, az elfogadott uniós célokra alapozott hazai energiastratégia kialakításával és következetes végrehajtásával kell foglalkoznia. Egy olyan forgatókönyvön kell dolgoznia, amelynek végcélja az unió által előírt vállalások teljesítése, és amelyet széles körű szakmai és politikai konszenzus támogat. Minden egyéb csak technikai részlet, szabályzási, kormányzati kérdés.

Az emberiség történelme folyamán már többször bizonyította, hogy hatalmas teljesítményekre képes. A piramisok felépítésétől a Holdra szállásig mindent meg tudott oldani, amit igazán akart. Hazánk is sokszor megmutatta, hogy tud, ha akar. De ne feledjük: a nem akarásnak nyögés a vége.


Olajos Péter
európai parlamenti képviselő

Legolvasottabb cikkeink
Magvas gondolatok:  liszt, ami nem búza

Magvas gondolatok: liszt, ami nem búza

Néhány héttel ezelõtt vettem teljes kiõrlésû tönkölylisztet. Végignézve a különbözõ...
Tovább a teljes cikkre
Városfejlesztés ma és holnap, avagy hogyan legyen Budapestből a jövő zöld városa

Városfejlesztés ma és holnap, avagy hogyan legyen Budapestből a jövő zöld városa

2012. április 21-én, a Construma társrendezvényeként került sor a Ma&Holnap magazin...
Tovább a teljes cikkre
Közbeszerzési kiírások az e+e hulladékok gyűjtésére, kezelésére

Közbeszerzési kiírások az e+e hulladékok gyűjtésére, kezelésére

Újabb – összesen nettó 1,267 milliárd forint keretösszegû – nyilvános...
Tovább a teljes cikkre
Tengeri szélerőművek

Tengeri szélerőművek

Köztudott, hogy Magyarország nem tartozik a szélenergia nagyhatalmak közé. Habár már nálunk...
Tovább a teljes cikkre
Helyünk a világban

Helyünk a világban

2012 nyár eleje sûrû programot kínált a zöld témák iránt érdeklõdõknek. Három...
Tovább a teljes cikkre
Új utakon a hulladékgazdálkodás

Új utakon a hulladékgazdálkodás

Sok új, a hétköznapokban is jól hasznosítható információval térhetett haza az a...
Tovább a teljes cikkre
Előfizetés